Ezek a tapasztalatok segítettek abban, hogy felismerjem milyen értéket adok, és hogy fontos az, amit csinálok.
Megfigyeltem, hogy a barátok gyakran fordultak már régen is hozzám a gondjaikkal. Mindig is azt a figyelmet és szeretetet adtam mindenkinek, amire magam is vágytam. Másokra figyeltem… Részben azért, hogy „megmentsem” őket, részben, hogy addig sem a saját gondjaim vannak fókuszban.
Ez így ment, ameddig meg nem tapasztaltam, hogy nem szükséges tennem azért, hogy szeressenek. Saját magamért is szerethető vagyok. Az embereknek ezt az utat szeretném megmutatni.
Mindezek után most is azt csinálom, mint előtte, csak már nem játszmázva – tudat alatt magam miatt téve –, hanem azért, mert örömmel tölt el mások támogatása. Azt érzem, hogy valóban tudok segíteni, és tényleg jobbá tudom tenni az életüket!
